Kavalkád

-    Hé Stewe, már megint túlsúlyos vagy, mi van nálad?
-    1,62kg a többlet igaz? Ez egy régi laptop, még a kétezres évek elejéről.
-    Minek neked az az ócskaság? A főnök egyszer megbírságol érte.
-    Ekkora súlyban hozhatok magammal személyes holmit, úgy hogy engedj utamra, vár a Szinnosz.
-    Három órán belül ott vagy, de sietős! Na jól van lőjj ki, engedélyezem a felszállást.
Stewe startolt, aztán mindjárt átadta a melót az automatáknak, felrakta lábait az űrhajó vezérlőpultjára, és csak nézett ki a semmibe. Ez volt a 37. útja, ma is csak ugyanaz a feladata,mint a többinél: az adatgyűjtő konténer tartályait üríti, és elhelyezi bennük az üres rögzítőelemeket, no meg ellenőrzi a napcellás akkumulátorokat. Kezdő űrpilótaként kapta ezt a feladatot, lassan már csillagközi hajóra kellene váltania, a gyakorlóidő régen lejárt. A laptopot még apjától örökölte, és van rajta néhány régi film, unalmában végignéz egyet-egyet a rövid út alatt. Most nem volt kedve hozzá, csak bámult ki a fejéből. A tunyaság ilyen állapotában robbanásnak hatott a halk csipogás: az automata valamilyen hibára figyelmeztette. Lekapta lábát a pultról, széttekintett és döbbenten nézte a bal stabilizátor villogó jelét. Leszálláskor gondja lesz, enélkül akár fel is bukfencezhet. Átfuttatott egy gyors céltesztet, a gép kiírta: „mechanikai sérülés a fordítónál”
-    Beszorult az a dög!-gondolta, és jobb vibrációval megpróbálta kirázni. Semmi. Az a makacs lámpa tovább villog.Mindjárt a célnál lesz, másra már nincs lehetősége, leviszi valahogy a tohonya gépet. Ereszkedni kezdett, de érezte, látta hogy dől, oldalkörözésbe fogott. Igy sodródva egy erdő mellett sikerült többé-kevésbé egyenes leszállást produkálnia. Hívta a bázist, de meglepődve tapasztalta hogy Frank egy szót se válaszol. Jobb híjján tette a dolgát, beöltözött, lecserélte a tárolókat, és körbejárta az űrhajó testét. Szomorúan nyugtázta, hogy ezzel ugyan vissza nem jut, nincs meg a bal fúvóka,valahol elhagyta. A magas cintofák leszálláskor leborotválták az összes antennáját, még csak bejelentkezni sem tud. Szokás szerint egy nap múlva úgyis érte jönnek,de biztosan nem hoznak alkatrészt, itt kell hagyni a sérült űrhajót. Valami megoldáson töprengett, őrültebbnél őrültebb ötletek kavarogtak fejében.
                                 

                                                                    - 2 –


-    Megpróbálom, nincs mit veszíteni. – gondolta, és elővette régi laptopját. Emlékezett rá, hogy rádiós modem van benne, igaz a hatótávolsága nem túl nagy, de mégis...Bepötyögte a bázis WEB címét, és kereste a kapcsolatot egyszer, kétszer százszor is megpróbálta. Minden alkalommal leadta az üzenetet, melyben kérte az alkatrészeket és a mentést. Eltelt 10-12 óra, elfáradt, abbahagyta és aludni tért.

         A mentőűrhajó dübörgésére ébredt, éppen mellé ereszkedtek. Ládákat cipeltek a hajója mellé és mire leért hozzájuk, már javában dolgoztak.
- Helló megmentőim, de jó hogy itt vagytok. Honnan vettétek,hogy pont oldalfúvóka kell?
A vezetőjük elmesélte: van az állomáson egy Jacob nevű fickó, aki rádióamatőr, vette a laptop adását, és felismerte, hogy adatok jönnek, így rápakolta a rögzített anyagot a számítógépére. Kibogozta,hogy Stewe segélykérését veszi, továbbította a főnökségre, így tudtak intézkedni.
- Mondja még valaki, hogy anakronisztikus a laptopom – szólt Stewe és titokban megsímogatta masináját...