Kavalkád

mint valami kavargó kék óceán hömpölygött a felszíntől több kilométeres magasságig az égitest légköre. Korábbi expedíciók résztvevői ugyan elég pontosan leírták a látványt, rögzítették videokristályban,de így eredeti méreteiben és valósághűen szinte megrendítő a látvány. Plazmahajtóműves űrhajójuk már két hónapja úton van, iszonyatos sebességgel repítette utasait a naprendszer harmadik bolygója felé. A hatfős legénység legfőbb feladata az életfeltételek tanulmányozása, megteremtése, mint ahogy azt már elkezdték a korábbi kutató csoportok több-kevesebb sikerrel, kudarcokkal megtűzdelve. Tulajdonképpen a probléma nagyon egyszerűen kiküszöbölhető lenne, hiszen csak stabilizálni kellene a hőmérsékletet az új környezetben. A Sin bolygó lakóinak ugyanis nagy szükségük van a homogén harmincnyolc fokos hőmérsékletre,mert már harmincöt fokon is lelassul életműködésük, harminc fok alatt pedig egyenesen szünetel minden funkció. Harmincnyolc fok fölött viszont egyre gyorsabban zajlik minden biológiai folyamatuk, egy-kettőre megöregednek és elhunynak Az optimális hőfokon kiegyensúlyozottak, hosszú életűek, akár ezer évet is megélhetnek. A célbolygó dinamikus életteret biztosítana mindannyiuknak, de ritka kivételtől eltekintve valamennyi befogadó harminchat fokos, a nekik szükséges bioház kissé tehát alacsony hőmérsékletű. Az elődök próbáltak kromoszóma átalakítással  beavatkozni, belepiszkáltak a vezérlő rendszerekbe, de csak azt érték el, hogy a bioház rövid időre harmincnyolc fokos hőmérsékletre melegedett, aztán rohamosan hűlni kezdett. A célbolygó napközeli tengelyén szálltak le mindig, mert a külső hőmérséklet ott közel állt a szükségeshez, afféle mesterséges bioházzal sikerült ideiglenesen elfogadható életteret készíteni. Ezen a területen csak fekete színű bioházakat találtak, elvétve  vetődött arra néhány fehér színű, esetleg sárga vagy barna,,pedig a fehérek sokkal fogékonyabbak voltak a beavatkozásokra.


Ark megkereste a pulzáló jelforrást, amit még elődeik hagytak hátra a bolygón és mellé irányította gépüket. Társai még dermedten kucorogtak tartályaikban, ők az egész utat harminc fokos , cselekvőképtelen állapotban tették meg, most lassan növekedett a tartályok melege.Az életre keltés alig egy órahosszáig tartott, mire leereszkedett járművük, már Ark körül nyüzsgött az egész társaság. Dea gyönyörűen gömbölyödött, Gra most sem adott formájára,bőre hepehupás, színtelen volt. Spe azonnal a szállító berendezésekkel kezdett foglalkozni, ezek a vitorlázók a bioházhoz eljutás legcélszerűbb eszközei voltak. Bin sorra vizsgálni kezdett bennünket,a rövid orvosi ellenőrzésen mindenkinek át kellett esnie. Roa csak ásítozott, neki még nem volt dolga, a tudományos vizsgálatokat kell majd végeznie.


Az automaták tudták a dolgukat, pontosan és simán landolt járművük a sziklafalak között.
-    Még egy utolsó eligazítást tartok a vezetési teremben, öt perc múlva ott legyetek!- adta ki a parancsot Ark a legénységnek.
-    De Ark, mindent tudunk már, a héjunkon buzog ki az unalomig ismert tiráda.-nyafogta Dea.
-    Nem engedhetjük meg magunknak a tévedés luxusát-bölcselkedett Ark-befelé mindenkinek!


Rövidesen begördült  mindenki a teremnyi helyiségbe, és lehuppantak az asztal körül elhelyezett gyűrűkre. Ark elfoglalta a főhelyet és kommunikálni kezdett.
-    Gra társa Bin lesz,Spe Roával megy,velem pedig Dea fog dolgozni..
-    Mázlista-morogta Bin, aki tisztelte ugyan Gra eszét,de formátlansága idegesítette.
-    Jó, ha mostantól inkább a célra koncentráltok, amelynek semmi köze a romantikához-folytatta Ark-a bioreaktív vitorlázókkal párosával kirepülünk és keresünk magunknak egy-egy bioházat. A balesetek elkerülése végett kivárjátok, míg a bioház felső kapuja kitárul, és ott repültök be, azon a kapun még az űrhajónk is beférne,tehát a navigálási probléma minimális. A levezető alaguton eljuttok a gömbházakig, ott a tetszőleges példányon landoltok. Ezután egy kis úszás következik a vörös folyamon, eléritek a barlangrendszert, és ott rendezkedtek be a kutatásra. Sebesen szaporodni kezdtek, és amikor létrejött az ezer fős kolónia, minden csapat elkezdi a kijelölt kutatási területen munkáját. Binék tehát a stabilizálással foglalkoznak,Roa különféle vegyi anyaggal kísérletezik, mi pedig a vezérlést próbáljuk átállítani. Célunk azonban közös, azt kell elérnünk, hogy a bioház felvegye és megtartsa a számunkra fontos harmincnyolc fokot. A feladatra egy hónapot kaptunk, ennek elteltével az életben maradtak ugyanitt gyülekeznek. Mint tudjátok a kapcsolat nem szakad meg közöttünk, bárhol legyetek is, a gondolattérben egymásra találunk. Számítunk Gra kreativitására, bizonyára kitalál majd valamit a bajbajutottak megmentésére. A jutalom pedig nem marad el, az a csapat amelyik megoldással jelentkezik, önálló életteret kap, teljes kiszolgálásra jogosult, és azzal szaporodik akivel akar.

Helyeslő zsivaj fogadta az utóbbi megjegyzést, végül Ark intésére szétszéledtek, a vitorlázók felé tartva vették a menetparancsot. Elhagyták a kúpszerű űrhajót,kiemelkedtek a sziklafalak fölé, és a légáramlatot is kihasználva bioreaktoraikkal nekivágtak az ismeretlennek.
Roáék útja rövid volt, néhány kilométer után magányos bioházra akadtak, amely mozgásban volt,letiport mindent furcsa mozgása közben, azzal a két oszloppal haladt, amelyek a bioházat tartották. Spe navigált, a felső kapun belépve ügyesen tartotta a gépet az üregek felé, ügyelve  nehogy érintsen valamit,mert társai gondolatmezejéből értesült róla, hogy ingerlékeny a felület, megérintve hatalmas légmozgás keletkezhet, ami kirepítené vitorlázójukat újra a rideg külvilágra.. A durva falú, egyszerű élőlényekből álló csatornán lejutottak a hatalmas gömbpaloták világába, ahol a piros folyamok szétterülve kissé lelassulnak, aztán nekilódulnak újabb mélységek felé. Amint landoltak az egyik palotán, rögtön nekiestek a vörös lemezkéknek, falatoztak, és amint megteltek, összeolvadva szaporodni kezdtek. Megsokszorozva önmagukat munkához láttak, a folyókba a magukkal hozott porokat beleszórták, amit az elágazó folyamok mindenhova eljuttattak a bioházban. Már röpke félóra után érezték, hogy javul közérzetük, aktivitásuk, közeledtek a harmincnyolc fokos állapothoz. Csaknem  két órányit töltöttek ideális környezetben, ekkor megint kezdett lehülni a birtokba vett építmény . A műveletet megismételték, és miután újra kellő hőfokra emelkedett környezetük, kétóránként rendszeresen ismételték a szer beszórását a folyókba. Fáradságos, de érezhetően eredményes volt az eljárás, úgy vélték, akár gépesíthetnék a folyamatot, és akkor remek hely lehetne a bioház. Már készleteik vége felé jártak, amikor tapasztalták, hogy a szer hatástalan,  a hőmérséklet inkább csökken, a bioház nem mozdul, a folyamok leálltak, a szellőzés is megszünt. Spe és társa még időben belebújtak abba a burokba amellyel érkeztek, így mozgásszabadságuk megmaradt. Szaporított társaik megdermedve a gömbpaloták tetején gubbasztottak, sorsuk reménytelen volt a zord környezetben. Ők ketten a vitorlázóval elindultak visszafelé, és amikor felértek, látták a kapu most csak résnyire van nyitva. Óvatosan kirepültek, majdnem nekiütköztek annak a bioháznak ami előttük tornyosult. Ügyesen elkanyarodtak mellőle és simán visszajutottak az űrhajóba. Párosuk volt az első, amely visszaérkezett, a központi memóriában rögzítették a tapasztalatokat, aztán várták társaik visszaérkezését.

Gra Binnel hosszasan repült, míg végre rátaláltak egy egész kolóniányi bioházra. Kiválasztottak egy éppen nyugvó példányt, és egy alkalmas pillanatban a belsejébe hatoltak. Fél napba is beletelt, mire lejutottak egy alkalmas területre, a bioház legmélyén. Néhány óra alatt megteremtették az ezer fős kolóniát, és hozzáláttak a tervezett feladatok elvégzéséhez. A piros folyamból antitesteket  meregettek ki és a parton agyoncsapták őket, későbbi táplálékul felhalmozták valamennyit egy kupacba. Egy napi munka után érezhetően emelkedni kezdett a hőmérséklet, végre teljes kapacitással dolgozhattak. Munkájuk nyomán a hőmérséklet egyre emelkedett, már túllépte a harmincnyolc fokos határt, ezért csökkentették a horgászatot.. A hőmérséklet azonban csak negyvenegy  fokon stagnált, sokukat elpusztított a szörnyű hőség. Gra és társa idejük nagy részét kénytelenek voltak a burokban tölteni. Hosszú ideig tartott a forróság, aztán hirtelen csökkenni kezdett, de nem állt meg a kívánt hőfokon,lehülés kezdődött, a folyók leálltak, a bioház működése végleg leállt. Nem volt mit tenni, a hátralévő rövid időt figyelembe véve új bioházat már nem kerestek, vitorlázójukkal visszatértek hát a bázisra.

A parancsnok és Dea is hamarosan talált egy pompás bioházat, beköltöztek, és a rövid szaporítási fázisban ezer főre növelték csoportjukat. Módszeresen kezdték lebontani a primitív sejtfalakat, hogy a vezérlési lánc elemeihez hozzájussanak. A legnagyobb problémát az jelentette, hogy ahol a bontást végezték, mindenhol vörös folyam bukkant elő, végül már mindenfelől tengernyi pirosló folyadék hömpölygött. Pár hét után bioházuk működése leállt, a hőmérséklet kritikusra süllyedt,   kénytelenek voltak ők is visszatérni a bázisra.

Az űrhajó eligazító termében kókadtan üldögéltek mindannyian, elkedvetlenítette őket a kudarc. Ark jelezte, hogy maradjanak csendben, szólnia kell.
-    Értékelve a történteket, be kell látnunk, hogy a kísérleteink kudarcba fulladtak. Az elméleten tovább kell dolgoznunk, és mivel fogytán a hőmennyiségünk, visszakényszerülünk kihülőfélben lévő bolygónkra. Az ottani bioházak még tartani tudják a harminchétfokos hőmérsékletet néhány évszázadig, de a felületi hőmérséklet esésével arányosan a bioházak kihűlését nem tudjuk megakadályozni. Dolgoznunk kell tovább a megoldáson, ezért visszük haza a vörös folyóból  és a primitív falakból kiszedett mintát, így könnyebb lesz a hőstabilizáló eljárást kidolgozni.. Ne búsuljatok, azért van valami eredménye annak amit csináltunk, tapasztalatokkal gazdagodva térünk vissza régi otthonunkba…

… Az afrikai faluban meghalt egy ember. Az orvosok sokáig tanakodtak, végül adtak egy új nevet a betegségnek: AIDS…
…Egy másik faluban is meghalt egy ember. Az orvosok sokáig tanakodtak, végül adtak egy új nevet a betegségnek: EBOLA…
…Egy vadász is meghalt a kunyhójában. Az orvosok sokáig tanakodtak, végül adtak egy új nevet a betegségnek: ARK…
…Egy paraszt a kertjében furcsa dolgot látott: a járdának lerakott lyukacsos téglából egy puskagolyónyi kúpos tárgy emelkedett az égbe halk süvöltéssel…